A Mediterráneum, amely latinul azt jelenti, hogy „a földek között”, a klasszikusság, a keveredések és a kék égbolt jut eszünkbe, amely alatt egy vágy vetülhet ki: egy közös identitás vonásainak megragadása. Bár a történész tekintete ellentmondani látszik a mediterrán lét gondolatának – David Abulafia ebben a kötetben töredékes térként írja le, ahol a múltban is a kultúrák találkozása inkább kivétel volt néhány kozmopolita városban, semmint szabály – a múzsák vonzódnak hozzá. A török zenész, Zülfü Livaneli által megidézett melankolikus és elmélkedő énekek hangulata, valamint Matteo Nucci által dicsért közismert vendégszeretet és szabadidő ünneplése vegyes csodálattal és elítéléssel tekint a protestáns gyökerű országok részéről: a mediterrán ember görög profiljának nemessége pillanatok alatt gúnyos karikatúrává válhat, amely a lazaság és kulturális elmaradottság szinonimája. Bárhogyan is definiáljuk, a Mediterráneum válságban van: az Európai Unió elhanyagolja, és az észak-afrikai és keleti partokat csak fenyegetésként és energiaforrásként kezeli; ez a történelem egyik legnagyobb migrációjának kereszteződése. Miközben évente több százmillió nyaraló özönlik a partjaira, egy torzító tükörként több százezer ember drámai utat tesz meg az ellenkező irányba, hogy elmeneküljön a háborúk, üldöztetések és szegénység elől. Az „óceán útjának”, ahogy Homérosz nevezte, egyre inkább katonailag őrzött, forgalmas és szennyezett, ráadásul túlmelegedett és túlhalászott. Az észak-afrikai partokról nézve inkább falnak tűnik, amely elválasztja az arab világot az európaitól, megosztottság forrása, nem pedig a kultúrák találkozási pontja. Bölcsebb lenne inkább a változatosságát dicsérni, mintsem egy múló közös identitást keresni, de talán a mediterrán lét nem más, mint egy érzés, és mint ilyen, nem akar érveket hallani. Minden ellenére vonzó, megnyugtató és vigasztaló marad. Partjain a modernitás nem teljesen honosodik meg, az idő máshogy telik, és az emberek többet beszélgetnek, mint máshol. És mi van, ha az homo mediterraneus még csak most érkezik?
Szállítási költség Ft19,90, ingyenes Ft100,00 értékhatártól
A Mediterráneum, amely latinul azt jelenti, hogy „a földek között”, a klasszikusság, a keveredések és a kék égbolt jut eszünkbe, amely alatt egy vágy vetülhet ki: egy közös identitás vonásainak megragadása. Bár a történész tekintete ellentmondani látszik a mediterrán lét gondolatának – David Abulafia ebben a kötetben töredékes térként írja le, ahol a múltban is a kultúrák találkozása inkább kivétel volt néhány kozmopolita városban, semmint szabály – a múzsák vonzódnak hozzá. A török zenész, Zülfü Livaneli által megidézett melankolikus és elmélkedő énekek hangulata, valamint Matteo Nucci által dicsért közismert vendégszeretet és szabadidő ünneplése vegyes csodálattal és elítéléssel tekint a protestáns gyökerű országok részéről: a mediterrán ember görög profiljának nemessége pillanatok alatt gúnyos karikatúrává válhat, amely a lazaság és kulturális elmaradottság szinonimája. Bárhogyan is definiáljuk, a Mediterráneum válságban van: az Európai Unió elhanyagolja, és az észak-afrikai és keleti partokat csak fenyegetésként és energiaforrásként kezeli; ez a történelem egyik legnagyobb migrációjának kereszteződése. Miközben évente több százmillió nyaraló özönlik a partjaira, egy torzító tükörként több százezer ember drámai utat tesz meg az ellenkező irányba, hogy elmeneküljön a háborúk, üldöztetések és szegénység elől. Az „óceán útjának”, ahogy Homérosz nevezte, egyre inkább katonailag őrzött, forgalmas és szennyezett, ráadásul túlmelegedett és túlhalászott. Az észak-afrikai partokról nézve inkább falnak tűnik, amely elválasztja az arab világot az európaitól, megosztottság forrása, nem pedig a kultúrák találkozási pontja. Bölcsebb lenne inkább a változatosságát dicsérni, mintsem egy múló közös identitást keresni, de talán a mediterrán lét nem más, mint egy érzés, és mint ilyen, nem akar érveket hallani. Minden ellenére vonzó, megnyugtató és vigasztaló marad. Partjain a modernitás nem teljesen honosodik meg, az idő máshogy telik, és az emberek többet beszélgetnek, mint máshol. És mi van, ha az homo mediterraneus még csak most érkezik?
