A latin „in mezzo alle terre”, a Mediterráneó evokál klasszikusságot, kontaminációkat és kék eget, amelyre vágyat vetítenek: azt a vágyat, hogy sikerüljön megragadni egy közös identitás vonásait. Ha a történész pillantása megkérdőjelezi a mediterániához való viszonyt – David Abulafia ebben a kötetben fragmentált térnek nevezi, ahol a kultúrák találkozása a múltban is a néhány kozmopolita város kivételének bizonyult, nem a szabálynak – a Múzsák vonzódnak hozzá. A török zenész, Zülfü Livaneli által megidézett melankólikus és reflexív énekek, valamint Matteo Nucci által dicsért híres barátságosság és a szabadidő ünneplése egyfajta lenyűgözöttséggel és elítéléssel néznek szembe a protestáns kultúrájú országokban: a homo mediterraneus görög profiljának nemessége egy pillanat alatt gúny választékká válhat, amely a lazaság és kulturális elmaradottság szinonimája. Bárhogy is definiáljun, a Mediterráneó válságban áll: az Európai Unió elhanyagolja, amely az észak-afrikai és levantei partokra csak fenyegetésként és energiaforrásként tekint, ez a történelem egyik legnagyobb migrációjának kereszteződése. Miközben évente több százmillió nyaraló áramlik partjaira, ahogy egy torzító tükörben, számos ember drámai ellenkező utat jár be, hogy elmeneküljön a háborúk, üldözések és szegénység elől. A folyékony út, ahogy Homer nevezte, egyre militarizáltabb, forgalmasabb és szennyezettebb, amellett pedig felmelegedett és túlfogott. Az észak-afrikai partok felől nézve, inkább egy fal, amely elválasztja az arab világot az európaitól, a kultúrák elválasztásának forrása, nem pedig a találkozás. Bölcsebb lenne megünnepelni a sokszínűségét, mint keresni egy múló közös identitást, de talán a mediterraneitás nem más, mint egy érzés, és mint ilyen, nem akarja hallani az érvet. Mindent összevetve lenyűgöző, megnyugtató és vigasztaló marad. Partjain a modernitás nem gyökerezik meg teljesen, az idő másként telik, és a népek beszélgetnek egymással, mint máshol. És ha a homo mediterraneusnak mégis el kellene jönnie?
Szállítási költség Ft9719,86, ingyenes Ft0,00 értékhatártól
Ár ÁFÁ-val együtt
A latin „in mezzo alle terre”, a Mediterráneó evokál klasszikusságot, kontaminációkat és kék eget, amelyre vágyat vetítenek: azt a vágyat, hogy sikerüljön megragadni egy közös identitás vonásait. Ha a történész pillantása megkérdőjelezi a mediterániához való viszonyt – David Abulafia ebben a kötetben fragmentált térnek nevezi, ahol a kultúrák találkozása a múltban is a néhány kozmopolita város kivételének bizonyult, nem a szabálynak – a Múzsák vonzódnak hozzá. A török zenész, Zülfü Livaneli által megidézett melankólikus és reflexív énekek, valamint Matteo Nucci által dicsért híres barátságosság és a szabadidő ünneplése egyfajta lenyűgözöttséggel és elítéléssel néznek szembe a protestáns kultúrájú országokban: a homo mediterraneus görög profiljának nemessége egy pillanat alatt gúny választékká válhat, amely a lazaság és kulturális elmaradottság szinonimája. Bárhogy is definiáljun, a Mediterráneó válságban áll: az Európai Unió elhanyagolja, amely az észak-afrikai és levantei partokra csak fenyegetésként és energiaforrásként tekint, ez a történelem egyik legnagyobb migrációjának kereszteződése. Miközben évente több százmillió nyaraló áramlik partjaira, ahogy egy torzító tükörben, számos ember drámai ellenkező utat jár be, hogy elmeneküljön a háborúk, üldözések és szegénység elől. A folyékony út, ahogy Homer nevezte, egyre militarizáltabb, forgalmasabb és szennyezettebb, amellett pedig felmelegedett és túlfogott. Az észak-afrikai partok felől nézve, inkább egy fal, amely elválasztja az arab világot az európaitól, a kultúrák elválasztásának forrása, nem pedig a találkozás. Bölcsebb lenne megünnepelni a sokszínűségét, mint keresni egy múló közös identitást, de talán a mediterraneitás nem más, mint egy érzés, és mint ilyen, nem akarja hallani az érvet. Mindent összevetve lenyűgöző, megnyugtató és vigasztaló marad. Partjain a modernitás nem gyökerezik meg teljesen, az idő másként telik, és a népek beszélgetnek egymással, mint máshol. És ha a homo mediterraneusnak mégis el kellene jönnie?
