Az utóbbi években Nápoly egyfajta hipernarratíván ment keresztül, különösen a film és irodalom területén, ami tovább gazdagította már amúgy is mélyen gyökerező képzeteket. A város mindig is ingadozott a csúcsok és mélypontok között, nehéz átlagot vonni vagy elképzelni egy nápolyi normális állapotot, ha egyáltalán létezik ilyen. Mi az összegzése ennek az időszaknak, amikor Nápoly volt Olaszország legfilmezettebb városa? Hol kereshetjük ezt a vágyott normális állapotot? Talán fel kell menni a Vomero negyedbe, amelyet szinte idegenként kezelnek a városon belül, mert azt feltételezik, hogy "normális", középosztálybeli, egységes és békés? Ez a valóság ellentétben áll a történelmi belváros túlzó életével, amelyet számtalan réteg – építészeti, történelmi és társadalmi – jellemez, mégis ott is létezik egy alternatív értelmezési kulcs: a belváros, a földalatti városával és a művészet metrójával, mint az ódon és a modern harmonikus együttélésének példája, nem csupán egy újabb egzotikus kivételesség változata. Bagnoli három évtizede tartó odüsszeiája, amely során várják az ipari terület rehabilitációjának megvalósulását, szemben áll a San Giovanni a Teduccio-ban található ex Cirio élvonalbeli campusával, amelyek pozitív hatással vannak a térségre, ahogy a filmipar is számos produkciójával a nehezebb negyedekben. Nagy sikertörténet a Fanpage, amely innovatív újságírói platformként jelenik meg, és egy olyan Nápolyt képvisel, amely vonzza a tehetségeket, nem engedi elmenni őket, exportál mintákat és kolonizál ahelyett, hogy kolonizált lenne. Kormányzati szinten is a "város-állam" és "királyi polgármesterei" politikai laboratóriumként működnek, amelyek gyakran megelőzik a nemzeti trendeket. Jóban-rosszban Nápoly mindig meglep, még akkor is, amikor mindent megtesz, hogy "normális" legyen.
Szállítási költség Ft19,90, ingyenes Ft100,00 értékhatártól
Az utóbbi években Nápoly egyfajta hipernarratíván ment keresztül, különösen a film és irodalom területén, ami tovább gazdagította már amúgy is mélyen gyökerező képzeteket. A város mindig is ingadozott a csúcsok és mélypontok között, nehéz átlagot vonni vagy elképzelni egy nápolyi normális állapotot, ha egyáltalán létezik ilyen. Mi az összegzése ennek az időszaknak, amikor Nápoly volt Olaszország legfilmezettebb városa? Hol kereshetjük ezt a vágyott normális állapotot? Talán fel kell menni a Vomero negyedbe, amelyet szinte idegenként kezelnek a városon belül, mert azt feltételezik, hogy "normális", középosztálybeli, egységes és békés? Ez a valóság ellentétben áll a történelmi belváros túlzó életével, amelyet számtalan réteg – építészeti, történelmi és társadalmi – jellemez, mégis ott is létezik egy alternatív értelmezési kulcs: a belváros, a földalatti városával és a művészet metrójával, mint az ódon és a modern harmonikus együttélésének példája, nem csupán egy újabb egzotikus kivételesség változata. Bagnoli három évtizede tartó odüsszeiája, amely során várják az ipari terület rehabilitációjának megvalósulását, szemben áll a San Giovanni a Teduccio-ban található ex Cirio élvonalbeli campusával, amelyek pozitív hatással vannak a térségre, ahogy a filmipar is számos produkciójával a nehezebb negyedekben. Nagy sikertörténet a Fanpage, amely innovatív újságírói platformként jelenik meg, és egy olyan Nápolyt képvisel, amely vonzza a tehetségeket, nem engedi elmenni őket, exportál mintákat és kolonizál ahelyett, hogy kolonizált lenne. Kormányzati szinten is a "város-állam" és "királyi polgármesterei" politikai laboratóriumként működnek, amelyek gyakran megelőzik a nemzeti trendeket. Jóban-rosszban Nápoly mindig meglep, még akkor is, amikor mindent megtesz, hogy "normális" legyen.
